Balatonman Füred

Nem tudom milyen cím illene ehhez a beszámolóhoz. Sok Sok ideillő szó, gondolat jut eszembe... Inkabb csapjunk bele!

5 héttel ezelőtt nagyatádi finisher lettem, egy kiszenvedett bringázással. Utána csak pihike, kisebb mozgások, de komolyabb edzés nélkül. Múlthéten 8 km-s úszás a Tiszában, átfagyva, kimerülve.
Tegnapelőtt megérkezve Füredre a BalatonMan állomására, a nevezési irodában bekattantam, és a rövid távról átneveztettem magam IronMan-re. Hogy miért?! Mert nagyon nagyon "basszta" a csőrőm a nagyatádi bringa. Tudtam hogy nagyon kemény küzdelem lesz, a hő mellett a szint, és az hogy azért 5 hét elteltével Én mint kezdő újonc, rutin nélkül újra IronMan legyek. Nem is ez foglalkoztatott, hanem a bizonyítás, a vágy hogy amit reggel kigondoltam időt, letekerjem.... És persze h megmutassam sokaknak (nem feltétlen sporttársaknak), hogy mit jelent a küzdeni akarás, a szenvedés, kitartás!

Reggel rosszul keltem hisz alig aludtam, de gyors összepakolás és indulás a depoba. Minden stimmelt, nem voltam ideges, nem volt különösebb elvárásom...a bringát leszámítva. Be a vízbe, semmi bemelegites, egybol rajt!
Nem akartam eselyt adni senkinek hogy ellábvizezzen rajtam, igy egy acélos 330métert úsztam az első fordulóig: feleslegesen. Nem jött senki, és ugyebár nem az úszáson dől el a verseny így visszabbvettem én is. Az első 1000meter után kb masfel perc előnyöm lett, szépen egyenletesen haladtam, majd 3800 meter utan 53:12- mutatott az óra. A következő egyéni versenyző 9 és fél percet kapott... Jól esett.

A bringa tudtam hogy nagyon hosszú lesz, és kemény. Kozel 2200 meter szintkulonbseg, alfoldi gyereknek rengeteg! Megakartam közelíteni azt a 6 órát amit Nagyatádon mentem, ehhez kepest szinte sík palyan. Kijavítani, megmutatni hogy akkor ott valami nem klappolt. Ehhez egy okos egyenletes versenyzés kell. Most. Az első körben a motoros felvezető mögött haladtam, nagyon visszafogott tempoban. 1:28,50 lett az első 45km. Frissitőket folyamat nyomtam, semmi baj nem volt. A második korben mar a masodik helyen tekertem sajnos, de nem érdekelt. Nem ez volt a fő cél. Kezdett melegedni az idő, egyre többet locsoltam magam. Az időm 1:28,07 volt a masodik 45km-n. Tökéletesen éreztem magam, semmi liheges vagy magas pulzus (kivéve a Gellán). A harmadik korben mar jottek a kozep es rovidtavosok, igy vegyult a tarsasag. Gellára felfele egy repedésben megakadt az első kerekem és elestem. Az eget bámultam és szitkozódtam...vége. Nem! Dehogy is, allj fel, nezd meg mi van magaddal és menj tovább!!!! A csípőm nagyon bevertem és prezúros, meg a vállam. Le kell öblíteni és menni!! Mindig jöttek a belső hangok, és ezek segítettek. Ahogy elindultam először csak toltam, hisz emelkedőn estem, onnan elindulni...nehez volt. Kis Gyuszi ment el mellettem, második helyen állt, mintha csak síkon menne...nekem is megy! Felültem és folytattam. Kicsit szenvedtem és próbáltam a túlélésért menni, igy a harmadik köröm sajna lassabb lett 1:37,12. Jött az utolsó kör, az utolsó mászás... Menni kell, valamit csak vissza lehet hozni ebből a lassulasbol. Minden frissitonel viz es iso, locsolas...nagyon meleg lett. Az utolsó kilometereken már harmadik helyen alltam, de nem érdekelt. Csak az hogy jót tekerjek az elvárásaimhoz képest. 1:36,28... Nem baj. Az össz időm 6 óra 13 perc. Egy eséssel. Egy mentális kizökkenéssel. Elégedett voltam, egy kicsit. (Mert egy sportolo nem lehet teljesen elegedett soha). A depoba valo futas is jol esett, vegre mas mozgas! Mehet az oltozes es a futaaaas!

Futás első köre tökéletes volt, majd kettő kör ahol bele bele sétáltam, fájt a csípőcsontom veszettül. Mennem kell hisz a dobogóért futhatok, ha minden jól megy az utolsó körökben. 7 kört futottam nagyon jó tempóban, és a harmadik helyen voltam, majd az eredményjelző táblán hirtelen 5.-et mutatott. Felidegesített és azzal foglalkoztam, nem pedig a futással. Megtört. Feladtam fejben is. Ha kell akkor lesétálom inkább de nem akarok lesérülni. Ha dobogóért mentem volna, egye fene egy sérülés, majd kárpótol az öröm, de így...nem. 4 kört sétáltam, visszacsúszva a 7.helyre, és még kettő volt hátra. Elkezdtem futni, nem akartam végig sétálni pedig nagyon fájt. Közben el is pityeregtem magam...de eljött a kék (vörös szőnyeg) szőnyeg és a célkapu! Megvan! Beértem. Megcsináltam! Boldog voltam nagyon, ugyanakkor csalodott is hogy fejben a futas vegen feladtam. De betudom annak h nem vagyok abszolut felkeszulve arra, hogy egymas utan ketto ironmant menjek, 5 het kulonbseggel. De megvan! 12 óra 17 perc 25 másodperc, 7.hely!

Nagyon Köszönöm Tesóméknak, egész napot leszenvedték velem, a frissítőknek, mert nélkülük senki nem ért volna célba...és Mukinak mert hatalmas verseny volt, tetszett. Kemény pálya, és ez kihívás!
Köszi Szilas, Geri és Mindenki aki ordított és be be szólt hogy menjek, kellett néha!
De ha igazán meg kellene köszönni, akkor magamnak köszönöm, és a szívemnek......