Kiss Dorina interjú

Kiss Dorina sportélete számos fiatal számára ismerős lehet: a gyermekkori versenysportot felváltotta a továbbtanulással járó szellemi leterheltség, és nem maradhatott el a buli-korszak sem. Az önmagát kereső fiatal lány azonban érezte, hogy nem ez az Ő útja, hiányzik a mozgás, a sport. Az újrakezdés után viszonylag gyorsan rájött: egyedül képtelen visszatalálni a sport nyújtotta örömökhöz, a  tudatos fejlődéshez valami több kell. Ekkor talált rá a TRIACTO-ra…

-Mikor kezdtél el sportolni, és mit?

Kiss Dorina vagyok, 23 éves. Egészen pici óvódás koromban dobtak be először a medencébe, ahonnan 9 év versenyszerű úszás után másztam ki. Ezután 4 évig kosárlabdáztam, majd a gimnázium második felében a versenysportot hátrahagyva atletizáltam, úsztam, kosárlabdáztam az iskolai csapatokat erősítve.

-Akik már gyermekként versenysportolnak, gyakori, hogy tizenéves korukban egyszerűen „kiszállnak”. Nálad mi okozta ezt?

Ahogy az a “nagykönyvben meg van írva”, a gimi befejeztével az addigi sporttal teli életemet felváltotta a tanulás, sokszoros szorHorgonyzóval, hiszen egymagam kiköltöztem Olaszországba és az egyetlen célom és álmom az egyetemre való bekerülés volt. Miután ez sikerült, az egyetemi évek alatt sok kutatás és próbálkozás ellenére sem találtam úszó- vagy kosárlabda csapatot amelyhez csatlakozni tudtam volna. Leginkább konditerembe és futni jártam egyedül, ami éppen arra volt elég hogy levezessek egy kis stresszt, és megőrizzek egy minimálisat a fittségemből; de valójában nem élveztem igazán és céltalannak, eredménytelenek éreztem az edzéssel eltöltött heteket, hónapokat.

-A hazaköltözésed sem hozta meg a változást?

Ha lehet, eleinte még nehezebb volt. 2017 nyarán hazaköltöztem Budapestre, és egy mind mentálisan mind fizikailag nehéz év következett. Egy kisebb sérülés, környezetváltozás, felnőtt élet kezdeti nehézségei, munka, tanulás…Nagyjából erről szólt ez az év, és a kiutat, “kikapcsolódást” leginkább iszogatásokban, bulizásban kerestem (ritkán találtam). Az eredmény: sok átvirrasztott-, kevés átaludt éjszaka, jelentős mennyiségű elégedetlenség saját magammal szemben, gyakori levertség.

-Mikor ébredtél rá, hogy nem a saját utadat járod?

Tavaly júliusban fogalmaztam meg magamban, hogy rengeteg olyan dologgal van tele az életem amit nem szeretek, és rengeteg olyan dolog hiányzik belőle, amit imádok és korábban a mindennapjaimat jelentették.

Nem láttam okát, hogy ez továbbra is úgy maradjon, viszont annál inkább vágytam arra hogy visszakapjam az ‘igazi’ életemet. Újra elkezdtem látogatni az uszodát, atlétikapályát, konditermet, vettem egy biciklit, amivel azonban szoros barátságot akkor még nem sikerült kötnöm egy ideig. Ekkor még mindezt egymagamban, hiszen valamennyi szégyenérzetet és leginkább szomorúságot okozott azt tapasztalni, mennyire nem vagyok formában korábbi önmagamhoz képest.

2018 októberre eljutottam egy esetemben közepesnek mondható edzettségi szintre: edzésenként ~2000 m úszás, heti 1-2 tempós futás, 1 erősítés, 1 hosszabb futás ami akkor 8-12 km-t jelentett, és nagy ritkán “biciklibarátkozás”.

Novemberben, egy rövid 2-3 hetes felkészülés után futottam egy félmaratont, 1:49-es idővel.

-Ez már elég szép teljesítmény egyedül. Többre vágytál? 

Ez a “félkész” erőnlét, belerázódás kellett ahhoz, hogy decemberben - miután további fejlődést nem tapasztaltam és már ismét kedvetlenné tett az egyedül edzés – némi támogatás és társaság után kutassak. Ekkor akadtam rá a Triacto facebook oldalára, ami kis utánajárás után úgy tűnt, pont az, amit kerestem, így felvettük a kapcsolatot és megbeszéltük a közös elképzeléseket.

-Hogy zajlik a közös „munka” a TRIACTO-val, és milyen változásokat tapasztaltál?

December óta heti 1x-2x erősítünk és 2x úszunk közösen, ami számomra önmagában megváltást jelentett, hiszen ez a két olyan mozgásforma, amit leginkább nehezemre esett már egyedül csinálni, az unalom mellett leginkább a hatékonyság hiánya miatt.

Az átlagos leúszott táv edzésenként 2,5-3 km-re növekedett, sokkal színesebb, és szívesebben járok így le mint egyedül ugyanazt a 2 féle edzést váltogatva. Az erősítésen használt úszó-ergométer kezdetben új volt számomra, de jó kezekben hamar ráéreztem és belejöttem. Nagyon hatékony erőnlét-fejlesztést tudtunk már most elérni vele – a vázizomerőstő gyakorlatokkal kiegészítve; ez az úszásban is megmutatkozik csupán 3 hónap elteltével.

Az első sprint távú versenyem Tiszaújvárosban pontosan úgy sikerült, ahogy előre megterveztük, 1 óra 20 perc alatt értem célba.

-Gratulálok! Lesz még néhány sprint versenyed, de a fő célod augusztusban az olimpiai táv.

Így van. Végre van kitűzött cél, végre van valami ami konkrét értelmet és motivációt ad annak, hogy minden reggel 5 előtt keljek és tegyem a tennivalót; és ez különösen fontos volt nekem. Rengeteg feladat van még, de pontosan ez benne a legjobb: mindig van hová, és van mit, csak csinálni kell és nem a körülményekkel foglalkozni. Mindig lesz hátráltató tényező, mindig lesz akadály, de ezek nélkül nem is létezne az a kellemes elégedettség és boldogság érzése a munka elvégzése után. Szóval csak nagy levegőt veszünk és megyünk előre…vagy úszunk…vagy tekerünk.. vagy épp futunk… Imádom!